Mikor módosítsak karriert?

Módosítson a karrierjén ha nem azt csinálja, amiben hisz, vagy ami pozitív értelemben szenvedéllyel tölti el.  Vagy, ha a munkájában nem tudja kifejezni azt, aki. Mindez szignál lehet a módosításra, karrierváltásra.

A karriermódosítást gyakran krízis előzi meg, amit leginkább a negyven körüliek ismerhetnek.

A krízis oka ott keresendő, hogy harmincas éveink végére valószínűleg már meghoztuk életünk komoly döntéseit és kialakítottunk bizonyos struktúrákat (például munkahelyi és családi környezetünket), melyekbe lassan kezdünk „belegyökerezni”.

Elképzelhető, hogy személyiségünk bizonyos területei előtérbe kerültek, más területeket viszont hanyagoltunk. Azok a helyzetek, amelyek támogatók vagy éppen kihívást jelentők voltak fiatalabb éveinkben, életünk ezen időszakában esetleg korlátozóvá, unalmassá, sőt akár nyomasztóvá is válhatnak.

Lehetséges, hogy olyan szakmát választottunk, melyet korábban kielégítőnek éreztünk, mostanra azonban már nem felel meg annak az embernek, akivé azóta lettünk.

Ilyenkor valódi, belső énünk fellázad azok ellen a helyzetek ellen, melyekbe belekényszerítettük magunkat, általában biztonságunk keresése, a társadalom vagy szűkebb környezetünk elfogadása miatt. Ez a belső lázadás sokféle „álruhában” megnyilvánulhat.

Ezeket a helyzeteket gyakran a munkaadónk közvetíti felénk, oly módon, hogy például felmond nekünk. Az is lehet azonban, hogy mi magunk hagyjuk ott a céget, mert elegünk lesz a „mókuskerékből”, melyben már jó ideje „pörgünk”.

Modosítson olyan karrierre, ami célt, értelmet és nagy megelégedettséget ad önnek!

Ha nők vagyunk, a családalapítás miatt esetleg teljesen háttérbe szorítottuk szakmai ambícióinkat, amivel bizonyos én-részeinket hosszú időn át megtagadtunk.

Mindegy, hogy az események okozói vagy elszenvedői vagyunk. A lényeg, hogy vagy mi robbantjuk fel és feszítjük szét a körülöttünk lévő kereteket, vagy „találunk valakit”, aki ezt helyettünk megteszi, s ekkor olyan helyzetbe kerülünk, ahol a fennálló struktúra belátható okok nélkül omlik össze.

Vannak, akik a rögzült struktúrák eme szétfeszítését drámai módon élik meg, mások csendesen, elfogadóan, de ez utóbbi eset is jelentékeny és transzformáló.

Ez a mélylélektani folyamat áll a harmincas éveink végén induló és a negyvenes éveink végéig tartó életszakasz hátterében.

Valójában azonban ez egy lehetőség és egyben fordulópont, amely egy magasabb szintű én-kifejezést sürget, és esedékessé teszi legszemélyesebb prioritásaink újrarendezését, karrier irányultságunk újragondolását.